Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi a cél...

A világban való létünk igazolására feltett kérdés, minden emberben egy bizonyos idő után felmerül! Kinél előbb, kinél később, de megtörténik! Egyáltalán mit akarok én itt? Hogy kerültem ide, ki akarta, mert én nem! Hiszen csak ebben az életkoromban merült fel bennem a kérdés, s mikor megszülettem, az sokkal régebben volt! Igen! Megszülettem, ki tudja miért, s most, sokkal később felmerül a kezdetek miértje, hogyanja, egyáltalán mi folyik itt? A kezdeti zavarok talán elülnek! Az irritációtól, s egyáltalán a személyes elkötelezettségtől is függően megmarad az eredeti felvetés! Mi van itt? Mi a célom ezzel, ha már itt vagyok, s ha nem értem miért van ez, a valóság makacs volta nem engedi meg nekem, hogy elveszítsem az elkerülhetetlen kérdésre a jogos választ! Mit is akarok ebben a világban? Persze ott van kezdetekben a társadalom elkendőzése! Az egyszerű emberek kérdést nem eltűrő felvetése! Mert apád meg anyád azt akarta, hogy megszülessél, mert gyereket akartak! Ja, s én! S, én, akartam? Nem tudok semmit, itt vagyok, s csak kérdéseim vannak, s ezekre senki, még én sem tudom a választ! Mi folyik itt? Már a kezdetekben minimum két erő az, ami jelen van! Az egyik nem törődik a felmerülő érzelmekkel, gondolatokkal, csak elfogadja azt, s nem kérdez vissza! De, vannak a nyughatatlanok! Ők, csak kérdeznek, attól függetlenül, hogy jön –e válasz, vagy sem! Ők, csak kérdeznek! Kérdés, kérdés, kérdés! S, megint csak kérdések, egyre táguló körökben! S, akkor, valamikor az elején eldönti az ember, hogy melyik oldalra áll! Egyik sem színtiszta, de a zöm, hogy melyiket választottad, az kiderül! A beletörődő, a hagyománytisztelő, az amelyiket többen választják! Nem kérdezek, mert a családom, a párom, a gyerekem, a barátaim, is így döntöttek, s nincs is itt semmi, amit ki kellene deríteni! Semmi gond, jó ez így, elvagyunk, s nem is olyan rossz ez! A dzsentri hozzá állás! „Bor, nők, s egy tűrhető lapjárás” megoldja a gondokat! Nem kell ide más! Jól vagyok, vannak haverjaim, kb. jól elvagyunk, s a család is tolerálja ezt! Nincs itt semmi gond, majd csak kihúzzuk valahogy,….valameddig! Jó lesz ez! De, ha esetleg folyamatosan jönnek a nem várt események, a „ nem szeretem lap-járárs”, hát akkor csak bekérdezek! Inkább csak magamnak! – mert mindenki egy kicsit értelem függő! „Nem csináltam semmi rosszat, s tessék, már megint egy pofon, egy nemszeretem dolog, s ja, még a gyerek is…”! Hogy van ez? Most meg mi van?Hát ezt nem hiszem el! Vádáfack… Nagy a zűrzavar! Nincs támasz, nincs menedék! Ok, hogy nem tudom hogy kerültem ide, s tessék, jönnek a furcsábbnál furcsább storyk, én meg itt állok, s csak csodálkozom, meg nézek! Sokáig el tarthat ez az állapot, mire felül tud, tudhat kerekedni az értelem! Persze, ha nem ragaszkodom a sokáig a saját verziómhoz! Ez, egy kegyelmi állapot! ha, megkapod a lehetőséget, hogy tisztán meglásd a helyzetet! Csak én vagyok, s bennem ez a helyzet! Senki nem tudja átélni a helyzetemet, mert csak én vagyok benne, senki más! valamit, ami szerintem jó, meg kell, hogy lépjem! hát, nem is tudom! Milyen legyen? S, jön a kikerülhetetlen kérdés!...?... Mi a cél? Vissza kerülök az elejére! Sorra veszem életem elemeit! Először csak azokat, amelyeket ebben az életemben éltem át! – nagyot ugortam, több élet (?), miért ne! Ezt se kérdezték meg akarom-e! S, lehet ez nem először történt meg velem! „Ahány ház annyi szokás”, szokták mondani! Nincs eldöntve semmi, melyik utat választom! Szerencsés esetben el tudom dönteni, milyen szintű választ várok magamtól, magamról, magamnak!...hát bolond a helyzet! Mi a cél! Lehetek teljesen toleráns magammal, s eldöntöm, arra a végkövetkeztetésre kerülök, „ hát a sors tévedett! Én qrva jó vagyok,s a sors elb…szta a dolgok! Igen valami félreértés történt! Hát, … s sors se hibátlan!.. S, ha esetleg még nagyobb a szerencséd, akkor rájöhetsz, hát van benne valami (!) Igen, ott, s akkor rászolgáltam! Ja, igen,… hubb..jogos! Jogos…(!) S, akkor az „agarak hátrébb kerülnek”! Nem vagyok magam ellen, de .., hát,.. ez olyan mintha állandóan felém dőlne a pálya! Nem jogos az öndicséret,- „ami mindig büdös” S, ha ezeket végig tudod magadban élni, őszintén, akkor észre tudod venni a vezetettséget! Magamtól, nem lettem volna ennyire őszinte! Valaki segített!—(?) Hogy mi a cél! Lehet, ez! (?) Egy őszinte pillanat, egy fellebbent fátyol, s ott állsz tenmagad előtt meztelenül! Vajon, tudok, tudsz-e ennyire őszinte lenni magadhoz? Hogy mi a cél! Hát, ….ez (?)
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.