Möbius - Bölcselet

A Kis Gömböc

Népmeséink történetei, szereplői, mind időtlen igazságokat adnak át nekünk, mai embereknek! Ugyan, mai rohanós életünkben egyre kevesebb idő marad a meseolvasásra, de mégis néha előkerül egy-egy kedvenc mese mindenki megelégedésére!

Nekem, ez mindig nagy öröm, hogy a mai világban ilyen egyszerűen is lehet közölni „időtlen igazságokat” a nép egyszerű nyelvén!

A mese a régmúlt idők bölcseinek „ügyes módszere” a tanításra, melynek segítségével, bármikor bárkit rá lehet szedni egy kis elgondolkodásra! Zseniális emberismeretről tanúskodnak nekünk, olyan nagyszülői érzésekkel, értékekkel  a tarsolyukban! Legyen az felnőtt, vagy gyermek, amint elindul a történet, azonnal részesei leszünk az eseményeknek! Egy szempillantás alatt összehozza a családot, vagy ha úgy tetszik az összes embert, aki ott, abban a helységben tartózkodik!

 Semmi komoly, végre semmi megfelelés. Belülről mindenki egy pillanat alatt felszabadul, hiszen ez csak egy „mese”, s a végén úgyis mindig kiderül az igazság, s a jó elnyeri méltó jutalmát! Csak felolvasom a gyereknek, „hagy örüljön”, aztán majd elalszik! Gondolja mindenki.

Észrevétlen belekerül felnőtt és gyermek egy olyan világba, ahol”ismertek a játékszabályok! Előre tudjuk ki a rossz és ki a jó, s tudjuk, egyszer össze kell, hogy mérjék erőiket! Az események „fokozódásával „egy idővel, óhatatlanul valamelyik szereplővel azonosulunk! Már nem is kívülállóként figyeljük az eseményeket, hanem szereplőként! Belekerültünk az eseményekbe, hiszen a mondanivalója engem is érint, nem tudok kívülállóként megmaradni!

De, vannak olyan „mesék”, melyek rövid tömör formában olyan eseményeket mondanak el nekünk, melyekbe nehéz beleélnünk magunkat, mivel a helyzet nagyon hétköznapi! S, ami a legfurcsább, hogy a mese tanulsága sokszor rejtve marad! Ott állunk a tanulsággal a kezünkben, de nem tudunk vele mit kezdeni! – Ez gyakran azért is jó, mert tisztán megmarad minden eleme a történetnek, hiszen „nem lett hozzátéve semmi, -

Az egyik ilyen „megfejthetetlen történet” A Kis gömböc!

A látszólag egyszerű történet egy rendkívül furcsa fordulatot vesz, hogy úgy mondjam az áldozat támadóvá válik! A mese fordulata hirtelen el kezd hasonlítani a hétköznapok „ na ezt már nem hiszem el” hangulatára! Megfordulnak az események, s minden egy irányba kezd el fordulni! S mind a hétköznapokban mindenki egyformán cselekszik!

No, de sebaj, a nép gyermeke, a maga egyszerű lényeglátásával megoldja a helyzetet! S, a mese jó véget ér. A tanulság meg van!

Na, de most mi a tanulság! Miként lett az eddig mellékszereplőből, „mindenevő fenevad”! Vagy nem figyeltem oda az egész történetre, s a lényeg felett elsiklottam!

Nem az élet ilyen! Mindig azt gondoljuk, hogy „sínen” vannak a dolgok, azután egy szempillantás alatt megváltozik minden, s az események áldozatává válunk! Amit lényegtelennek gondoltunk, nem foglalkoztunk vele, ami a legutolsó volt eddig abból hirtelen főszereplő lett! Az események legvégén mindig kiderül mi is mozgatta a szálakat, mi volt az amire nem figyeltünk oda! Nem terveztünk jól, s valami olyanhoz kell nyúlnunk amire eddig nem figyeltünk oda eléggé! Ami végül nem ismerve határokat, mindent felfal, embert, állatot, anyagot egyaránt!

 Mi az, amit nem veszünk figyelembe a számításoknál, „ami nem perdöntő”!

Vajon mi az, ami ennyire falánk megkülönböztetés nélküli, ennyire telhetetlen?

Hát Ő nem más:

Mind az EGO